Erdőirtás, talajpusztulás

A Föld tüdeje

25 év alatt több mint öt Magyarországnyi esőerdő tűnt el egyedül csak Brazíliában, de a károk nem kisebbek Délkelet-Ázsiában, Közép-Amerikában és más Dél-Amerikai országokban sem. Az esőerdőket elsősorban két okból pusztítják: fakitermelés és a mezőgazdasági területek extenzív növelése miatt. A trópusi esőerdők sok szempontból különleges területei a Földnek, miközben a szárazulatoknak csak 7%-át borítják, a Föld élőlényeinek 50%-a él bennük. A biológiai sokféleség, a diverzitás legfontosabb forrásai tehát ezek a területek. Az utóbbi években a gyógyszerészeti és géntechnológiai kutatásoknak köszönhetően egyre inkább úgy gondolkodunk a biodiverzitásról, mint a Föld egyik (véges) természeti erőforrásáról, ennek felelőtlen pusztítás a jelen nemzedék egyik legnagyobb hibája lehet. Ezek az életközösségek abból a szempontból is különlegesek, hogy az anyagforgalom nagyon gyors bennük, a szén, a nitrogén döntő része az élőlényekben van jelen, nem a talajban, ennek köszönhetően a talajréteg is nagyon vékony. A fakitermelés az esetek többségében tarvágással történik és pozdorja, furnérlemez, papír készül a faanyagból. Néhol csak az értékesebb fákat vágják ki (pl. a mahagónit), de egy Indonéziában végzett vizsgálat szerint ahol csak a fák 3%-át vágták ki célzottan, ott is 47%-ukat roncsolták vagy elpusztították a gépek. A mezőgazdasági elsődleges célja az állatlegeltetés. Ebben az esetben kivágják a fákat és felégetik a területet, hogy a tápanyagok egy része visszajusson a talajba. Az ilyen területeken a mindennapos esők hamar lemossák a vékony talajt, amit már nem fognak meg a gyökerek, 3 év elteltével már legeltetésre sem alkalmas az ilyen terület (ezt a folyamatot nevezik talajeróziónak). Az esőerdőnek 50 évre van szüksége ahhoz, hogy visszaálljon az eredeti állapot ezek után. Amikor árnyékkedvelő növényeket termelnek a megtisztított területen, a nagyobb fákat meghagyják és ezek alá ültetik például a kávét vagy a kakaót, akkor is hamar kimerül a talaj, de a termesztés felhagyása után már 20 évvel helyreállhat az erdő. A legnagyobb károkat a nagy területeken, nagyüzemi (műtrágyázásos, permetezéses) módszerekkel és öntözőrendszerekkel kombinált növénytermesztés jelenti, így termelik például a banánt. Ebben az esetben csak pár évtizedig folytatható a termelés, de több száz év kell ahhoz, hogy az erdő újra korábbi állapotba kerüljön. Az erdőirtás okai között említhetjük a gyorsan növekvő népességet, az érintett országok eladósodottságát és a fejlett világ igényét az olcsó nyersanyagok iránt.

Az erdőirtás

Az erdők - akár az óceán - oxigénné alakítják a széndioxidot és élőhelyet biztosítanak a világban található biológiai sokféleség nagy részének. Az építőanyag és a tűzifa szintén innen származik. Az erdőknek azonban csaknem minden jellegzetessége veszélyben van. Természetes erdők Térkép: a sötét zöld területek az utolsóként fennmaradó trópusi erdők helyét jelzik. A világ elvesztette a földfelszínt borító, eredeti erdők 80%-át. A fennmaradó ős-növésű erdők nagy része az Amazon őserdőben, Közép-Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Kanadában, és Oroszországban találhatóak. De a fakitermelés, a bányászat és az építkezés veszélyezteti ezeket az erdőket is. Erdőirtás Naponta 375 km2 területű, évente Görögország-nagyságú erdőt veszítünk el a városi fejlődés, a mezőgazdasági tisztogatás, a tűzifa-gyűjtés, a fakitermelés, az erdőtüzek, és az erdők (a hidro-elektromos gátak miatti) tavakba süllyedése következtében. Az erdőirtás hozzájárul a sivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez, a szegénységhez, és a szépség elvesztéséhez.

A Közép-Amerikai esőerdőknek több mint a fele tűnt el. Az Amazon-őserdő nem éli meg a 21. század végét, ha a fák kivágása úgy folytatódik, mint amilyen mértékű most. A tűz emberi tevékenység, vagy természeti folyamatok következtében keletkezik. Indonéziában és Dél-Amerika számos országában az erdőtüzek többségét az emberek gyújtják meg, hogy megtisztítsák a fáktól a talajt. A megtisztított föld nagy részét legelőnek használják. 1997-ben az indonéziai erdőtüzet mutatta a híradó, de még nagyobb tűzesetek voltak Brazíliában (1997) és Mongóliában (1996). Az erdőtüzek a légkörben növelik a szén-dioxid (CO2) mennyiséget. Ily módon hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, és a füst egész embertömegeket betegít meg.

Sok erdő beteg, ennek fő oka a légszennyezés: a gyárak kéményei savas esőt okoznak, ami az erdőkre hull. Közép- és Kelet-Európa egyes részein holt és haldokló fákat láthatsz hosszú mérföldeken keresztül. Afrikában az aszály, a polgárháborúk, a bokortüzek, és a helytelen mezőgazdasági gyakorlat miatt pusztulnak el az erdők. Az erdőségek természetes vízraktárnak tekinthetők. A területükre hulló esőcseppeket felfogják, és a levelekről elpárolgott nedvességből az erdők fölött újból felhők képződnek. Az erdők tehát folyamatosan gondoskodnak a csapadék utánpótlásáról, és ugyanakkor megvédik a talajfelszínt a lezúduló esők pusztításától.

Az erdők helyén legelőket kialakító ember, ebbe a rendszerbe avatkozott be. Az általa kiváltott hatások pedig többnyire súlyos következményekkel jártak. Az erdőirtás nyomán csupasszá váló talajfelszínt már nem védelmezték az esőcseppeket lefékező fák. A heves záporok, zivatarok magukkal ragadták a talajszemcséket, és a felszínt fokozatosan megfosztották legfelső, termékeny rétegétől. Így egyrészt egyre több parcella vált terméketlenné, másrészt a talajpusztulás jelentősen megnövelte a tengerbe igyekvő folyók hordalékmennyiségét.

Forrás: 

https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/egeszsegneveles/kornyezettan/a-talaj-szennyezodese-degradacioja/az-erdoirtas-kovetkezmenyei