Ökológiai lábnyom

Mit jelent az ökológiai lábnyom fogalma?

Az ökológia lábnyom egy olyan érték, olyan közgazdasági mutató számítási rendszer, mely az adott ország, térség vagy tevékenység környezetre ható igényeit teszi egységesen mérhetővé. Azt fejezi ki, hogy mennyire használjuk fel, illetve használjuk túl Földünk javait.

Számszerűsíti, hogy mennyi erőforrásra, termőföldre, vízre, levegőre van szükség az adott társadalom életszínvonalának fenntartásához beleértve az ipari javak, élelmiszerek előállítását, illetve a megtermelt hulladék kezelését, vagy megsemmisítését is. 

Számítása időben visszafelé is elvégezhető, múltbéli állapotok, statisztikák alapján, így a gazdasági folyamatok fejlődési üteme és ennek a természeti környezetre gyakorolt hatása modellezhető.

Ökológiai lábnyomról a kilencvenes évek közepétől beszélünk: A William Rees kanadai ökológus alkotta meg az ökológiai lábnyom (ecological footprint) kiszámításának első koncepcióját 1996-ban, melyet elsőként Mathis Wackernagel svájci várostervező dolgozott ki disszertációjában Rees felügyelete alatt. Számításaik megkérdőjelezték a jelenlegi fogyasztást és termelési módszereket, illetve fejlesztési ütemük fenntarthatóságát, és társadalmi méltányosságát.

Mik az összetevői?

Az ökológiai lábnyom az emberi tevékenység környezeti hatásait méri 6 különböző területen.

1. Karbonlábnyom, szénlábnyom

Ez mutatja, hogy mennyivel járul hozzá a globális felmelegedéshez, éghajlatváltozáshoz az adott ország, régió, termék, vagy tevékenység. Egyéni szinten azt jelenti, hogy az életmód, a fogyasztási szokások mennyivel szennyezik a levegőt, terhelik a környezetet.
A fosszilis üzemanyagok elégetéséből, a mezőgazdasági és ipari folyamatokból keletkező CO2 mennyisége környezeti terhelése a karbonlábnyom.

2. Halászati lábnyom

A különböző tengeri és édesvízi fajok halászati adatai alapján, valamint az újratermelési igényeik alapján becsült érték. A Föld óceánfelületének több mint 55% -át ipari halászhajók járják be. A túlhalászás rendkívül hatalmas méreteket öltött, mértéke jóval a fenntarthatósági szint felett mozog, így természetvédelmileg kiemelt kérdés ennek kontrollálása és fenntartható szintre csökkentése. Ha egyes fajok eltűnnek, vagy drámaian lecsökken az egyedszámuk, az más fajok elszaporodásához vezet, így felborul a tengerek biológiai egyensúlya, ami kiszámíthatatlan környezeti hatásokhoz vezet

3. Termőföld lábnyom

Azt mutatja, hogy mennyi területre van szükség az élelmiszerek, beleértve az állati takarmányok előállításához. Ide szokták még számolni a bioüzemanyagok előállítására termelt növények termőterületeit is. Ide tartozik a szilárd biomassza elégetéséből származó energia, de a cseppfolyós növényi olajok, (napraforgó, repce, szója, pálmaolaj, stb. ) kenő- és üzemanyagok, illetve bioetanol is. Ezek megújuló energiának számítanak, bár monokulturális termesztésük több környezetvédelmi problémát is felvet.

4. Legelő lábnyom

Annak a területnek a nagysága, amely a hús- és tejtermékekért, tojásért, illetve gyapjáért tartott háziállatok eltartásához szükséges. A marhahús kilóra vetített előállításának az egyik legmagasabb a termőföld lábnyoma, hiszen éveken át nagy mennyiségben fogyaszt takarmányt az állat. A baromfi-, illetve tojáságazaté ennél viszonylag kisebb, de még mindig többszöröse annak, mintha a növényeket, vagy gabonaféléket közvetlenül emberi fogyasztásra termelnék az adott földterületen.

5. Erdő lábnyom

A kivágott erdőkből származó fa felhasználása nyomán becsült terület. Ez lehet rönkfa, építészeti faáru, bútor- és papíralapanyag, valamint a tűzifa

6. Beépített területek lábnyoma

Az emberi infrastruktúrához (pl. közlekedés, lakások, gyárak, víztározók, autópályák, stb.) szükséges földterület nagysága.

7. Vízlábnyom

Ez mutatja azt a felhasznált vízmennyiséget, amennyit közvetlenül elfogyasztunk és amennyit közvetve az előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások előteremtéséhez használtunk el. Egyéni szinten ide tartozik az ivóvíz, a mosáshoz, fürdéshez, kerti locsoláshoz használt víz, vagyis amit a vízóránk mutat. De ennél lényegesen többről van szó.

Nálunk például egy fejlett országban élő városi lakos naponta átlag csupán 126 liter vizet fogyaszt közvetlenül (háztartási fogyasztás). Vízlábnyoma azonban a közvetett fogyasztás miatt mégis napi 5000 liter is lehet, hiszen a húsfogyasztása, a pamut ruhája, a mezőgazdasági ültetvények vízigénye, a szolgáltatásokhoz és termékek előállításához szükséges vízfelhasználás is ide tartozik. Ráadásul ezek nagy része észrevétlennek tűnik, hiszen sokszor más országokból származnak.

Kevesek számára nyilvánvaló, hogy például az avokádó, vagy a kávé rendkívül sok locsolást igényel, illetve a sajthoz, hamburgerbe való marhahúshoz, vagy egy divatos pólóhoz mennyi víz kell valójában, mennyi biokapacitást is veszünk ezzel igénybe. 

A vízlábnyom kék-, zöld- és szürkevízből tevődik össze. A kékvíz a termékhez, szolgáltatáshoz felhasznált friss felszín alatti és fölötti víz, a zöldvíz a talajban tárolt csapadékvíz, a szürkevíz pedig a szennyvíz.

Ökológiai lábnyom számitás: https://www.kothalo.hu/labnyom/

Forrás:

https://xforest.hu/okologiai-labnyom/